Normális érzes-e az,ha az ember ki akar lépni a saját életéből?Napok óta így érzem magam,most még jobban megvisel a tél,mint eddig bármikor.Nehezebben mozdulok ki gyerekkel a hidegbe,Gábor is sokat dolgozik,napokat nem alszom rendesen.Úgy érzem sok!Nagyon sok!Nincs akivel beszélgessek.Legszivesebben elszaladnék,de ugyan hova?Sokszor megfordul a fejemben mostanában hogy el kéne költözni,talán a Mohácsba.(hisz máshova nem is mehetnék)Hiába van itt GÁbor,akkor is egyedül érzem magam.Tudom h ilyet nem szabadna mondanom,de korai volt még egy gyerek vállalása.Természetesen nagyon szeretem a fiamat,és le nem mondanék róla semmi pénzért.Eleinte azt hittem közelebb hozott minket egymáshoz Alex születése,de rá kellett jönnöm,ami nem megy,az így sem megy.Úgy érzem Gábor már egyáltalán nem szeret,csak élünk egymás mellett,mint két idegen.Sem az ágyban,sem azon kívül nem vagyunk egy pár.Már hónapok óta.Minden problémám ebből fakad,és nem képes megérteni.Érzem hogy nem fogjuk együtt felnevelni a fiúnkat,bár próbálom húzni,ameddig csak bírom.Erre szokták mondani,a gyerek miatt nem érdemes együtt maradni.Azt gondolom magunk miatt kell próbálkoznunk,nem Alex miatt.De vajon meddig bírom?Már az is megfordult a fejemben,ha szétválunk,kimegyek anyuékhoz.OLyan magányos vagyok.Próbálok kapcsolatba lépni emberekkel,de nem nagyon sikerül.Írok nekik,nem írnak vissza,hívom őket,nem hívnak vissza.Ennyire rossz,unalmas lennék?Senkinek nem számítok már.Most ez baromira szánalmasan hangzik,és remélem pár hónap múlva csak nevetek majd az egészen,de most nagyon mély ponton vagyok.Eddig élvezetet nyújtott az evés,meg is látszik rajtam.Az hogy valami nem stimmel velem,innen is látszik,hisz nem érdekel a kaja sem.Mindenesetre szombaton elkezdek eljárni tornázni,talán jót tesz a lelkemnek is ha nem vagyok itthon._Nem utolsó sorban pedig lefogyok.Lehet már az is elég lenne ahhoz hogy végre újra a régi legyek.Jó lenne ha lenne mellettem valaki aki pozitívan látja a világot,hogy átragadjon rám is valami.Itt ülök magamba zárkózva,könnyeim potyognak miközben írok,és nem látom reményét hogy bármi változna a közeljövőben.Mi történik velem?????Elvesztem teljesen.

Alex fejlődése

2008.december 19  18.00-kor megszületett 48 cm és 2500 g 

2009.január 19   1 hónapos

2009.február 19   2 hónapos

2009.február 20 első orvos látogatás oltással.

--------------------------------------------------------------------------------------

2009.március 19   3 hónapos

5-én ortopédiára mentünk,szerencsére minden ok.17-én koponya és hasi UH,szintén ok. határozottan nekünk szól a mosolya,már tudatosan csinálja.A játékát megfogja és a szájához emeli.A fejét simogatja fülét gyürkészi ha álmos.A csörgőjét már rázza,és az újját is elkezte szopizni.A fejét magasra emeli,de még nem tolja ki magát.

-------------------------------------------------------------------------------------

2009.április 19  4 hónapos

10-én megkapta a második oltását.Szegény már akkor sírni kezdett mikor meglátta az orvost.Pelenkázni már nagyon macerás,egyfolytában tekereg.A fejét már nagyon fordítja,próbálkozik a hasra fordulással.Újját szopizza.Hangosan sikongat.Nyelvét nyújtogatja.

-------------------------------------------------------------------------------------

2009.május 19   5 hónapos

15-én védőnőnél voltunk: 65,5 cm és 7775 g a drágám.Álmában már hasra fordul,vissza még nem megy.Két kézzel markolja a cumisüvegét és próbál inni.Az ülés csak pár másodpercig tart még.29-én kibújt a jobb alsó metszőfog,rá egy napra a bal is.:)

---------------------------------------------------------------------------------------

2009.június 19    6 hónapos

Már elég sokáig ül,játékhídjába kapaszkodva játszik.

---------------------------------------------------------------------------------------

2009.július 19       7 hónapos

15-én először láthatta a Balatont.Nagyon tetszett neki.18-án kibújt a bal felső metszőfoga,20-án pedig a jobb oldali is.Hintaszékébe és a hordozóba már be kell kötni,mert felül.:) Gurgulászik,gágá,kaka szavakat rendszeresen mondogatja.Kiabál és énekelni próbál ha én is csinálom.Altatni már nagyon nehezen lehet kézben,inkább maga szeret elaludni újjszopizás közben.

---------------------------------------------------------------------------------------

2009.augusztus 19    8 hónapos

Megtörtént az első hintázás,nagyon élvezte.Hatalmasakat játszik.Egyik kezéből a másikba átteszi a játékokat.Nagyon szeret babakocsizni,nézni az embereket.Hason fekve magasra kinyomja magát és rugózik.Négykézlábra állítva pár másodpercig megáll,próbál hintázni.:)Imádja a reklámokat,mindent abbahagy ha épp a kedvence megy a tv-ben.Két kezét nyújtja ha jönni akar az ülünkbe.Ülésből hasra vágja magát,forog hasról hátra és vissza,este beforogja az egész ágyat.:) Ügyesen megfogja a kis labdát,egy kézzel forgatja.20-án reggel végre először négykézlábra tornászta magát,és úgy hintázott.Megcsinálta egymás után jó párszor.Megkönnyeztük mindd a ketten.Ezután még megfejelte egy tapsikolással is a két kezét ütötte össze.(eddig a mi tenyerünket csapkodta.)

---------------------------------------------------------------------------------------

2009.szeptember 19   9 hónapos

Szeptember 12-én először látta a vadállatokat az állatkertben Alex.Igaz,még nagyon nem érdekelte,de jól érezte magát.Sajnos megvolt az első megfázásos megbetegedés is.LÁza volt,folyt az orra és köhögött.Közben 14-én kibújt a bal felő oldalsó metszőfoga,16-án pedig a jobb is.:) Négykézláb állásból,vissza tud ülni.Az egér gombját egy újjal tekergeti,ugyan ez a kiskocsi kerekével.

---------------------------------------------------------------------------------------

2009.október 19 10 hónapos

Október 5-én játékhídba kapazkodva egyedül felállt.9-én végre felfedezte a mászást is.Azóta nincs megállás. :)Sok mindent eszik,de még mindig az anyatej a fő tápláléka.Szókincse kiegészült az annya szóval,bár még nem kifejezetten nekem szól.Fürdés közben is megpróbált felállni.A pelenkázás már nagyon nehéz,hisztis lesz tőle,nehéz közben lefoglalni,egyfolytában elforog.

----------------------------------------------------------------------------------------

2009.november 19 11 hónapos

Kezünkbe kapaszkodva lépeget.Bútorokba kapaszkodva feláll,pár lépést oldalazva már megtesz így.Négykézláb bejárja a lakást.Hangosan kiabál ha nem tetszik neki valami.É                                                                                                                     55xzcnekel,táncol a zenére.

2008.december 19-én megszületett Karju-Takács Alex a 39.hétre.

December 18-án végre átköltöztünk az első saját lakásunkba,Csepelre.Én még reggel elmentem a nőgyógyászhoz,akinél még semmi jele nem volt a szülésnek,így nyugodtan indultam a munkahelyemre meglátogatni a kolleganőimet.Kis időt eltöltöttem velük,aztán irány Csepel,onnan kocsival vittek vissza Ócsára,ahol már minden kész volt az induláshoz.Már csak a költöztető kocsit kellett megvárni.Mire én visszaértem Csepelre a kutyákkal,már a többiek bepakoltak,és csak a lefekvéshez kellett készülni,már elég késő volt.Hajnali négykor arra ébredtem hogy erős menstruációs görcseim vannak,olyan,ami még nem nagyon volt.Kicsit megijedtem ugyan,de gondoltam még visszafekszem hiszen nagyon korán van.7-kor már nem bírtam tovább és felhívtam nővéremet hogy vajon ez mi lehet.Mire közölte hogy szerinte ez már az,és ma megszülök.Elkapott a pánik és sírva keltettem Gábort hogy kórházba kellene menni.Először szegény fel sem fogta,csak miután megkérdeztem hogy ő nem-e akar jönni?Egyből felpattant szegény.Megjött nővérem és a legnagyobb csúcsforgalomban pénteken reggel elindultunk a Bajcsy-ba.Kb 8-9 körül érhettünk be,ahol már két kismama is ücsörgött várva az orvosokra.Szerintem egy órát várhattunk mi is,mire kaptunk egy szobát,ahol rámrakták az NST gépet és nézték a fájásaimat,ami egyre erősödött,de az még bírható volt.Ücsörögtem a széken közben mértük az időt milyen közönként tör rám a fájás,amit úgy bírtam ki hogy becsuktam a szemem és nagy levegőt vettem majd kifújtam.Ez eltartott kb 11-ig.Akkor behozták a hálóingemet,vizsgálat,aztán bevittek egy szülőszobára.Nagyon kultúrált kis szoba volt.Bejött Gábor is és Éva is,hogy ne legyek egyedül.A fájások csak erősödtek,de a vizsgálatok során kiderült még mindig nem tágulok rendesen.Már nagyon kivoltam szerettem volna ha vége,egyre sűrűbben tört rám a görcs.Gáborék csak pislogtak,szegények nem tudtak segíteni.Aztán behoztak a szülésznők egy gumilabdát,ami ugyan a fájásaimat nem enyhítették viszont a vajúdás részét megkönnyítette.(utólag visszagondolva persze,hiszen ott abban a pillanatban minden rosz volt.)Szerintem olyan délután kettő körül bejött a dokinéni és közölte burkot repesztünk,mert a magzatvízem még mindig nem folyt el,nem tágultam stb.Vagyis az ég világon semmi nem történik.Kicsit kellemetlen volt,na de ami ezután jött maga a pokol!!Szinte percenként törtek rám a fájások ami semmivel sem hasonlítható össze.Dölöngéltem a labdán előre-hátra,közben az ágy oldalát szorongattam és ütögettem hangtalanul.Ahhoz sem volt erőm hogy ordítsak vagy sírjak.Csak arra tudtam gondolni hogy legyen már vége.Volt hogy a két fájás között csak pár mp.telt el.Az iszonyat volt.Gábor szerintem már teljesen kiborult hogy nem tudott segíteni,de nekem már az is nagyon sokat jelentett hogy mindd a ketten ott ültek mellettem,és hallottam a hangjukat,bár válaszolni nem tudtam nekik.Kb öt óra körül (ami ekkor már ugyebár már 3 óra intenzív fájdalom volt) éreztem először hogy jött egy tolófájás labdán ülve.Rögtön szaladtak orvosért,aki közölte még most sem elég a tágulás!Már sírni sem tudtam csak könyörögtem adjanak valami fájdalomcsillapítót,mert nem bírom.Sajnos már az epiduráláshoz késő volt,így csak egy bódítót adtak,ami egyenlő volt a nullával,állítólag a szülés gyorsítását segítette inkább.Aztán az orvos javaslatára először a jobb oldalamon fekve,majd a bal oldalamon kellett megvárnom 5-5 fájást,ami alatt nyomnom kellett erősen.Egy fájás alatt kb.3-at tudtam tolni.Elég kemény volt.Nem is tudtam volna megcsinálni ha Gábor nem áll mellettem,nem tudtam volna szorongatni a lábát.Aztán bejött az orvos és közölte a célegyenesben vagyunk.Ennél nagyobb megkönnyebülést már csak a végén éreztem.Már igazgatták az ágyat,felkapcsolták a lámpát és elmagyarázták mit kell majd csinálnom.Mindkét lábamnál áll egy ember,a derekára felrakhatom a lábam,és ha jön a tolófájás toljak minnél erősebben.Ez a része már tényleg nem fáj,csak olyan érzés mint ha székrekedésem lenne,és muszáj tolni.Itt volt valószínőleg az a pillanat amikor meg is repedt a nagy erőlködésben a farokcsontom,amit persze ott nem éreztem,de most nagyon fáj.Kb 5 tolófájásom volt ami alatt ha jól emlékszem 3-4 tolásom volt.Az utolsó tolásnál akkora megkönnyebülés volt mint amit soha életemben még nem éreztem.Amikor kicsúszott a baba az összes fájdalom megszünt,a görcsök,a tolófájások,minden.A hasam könnyebb lett,és fellélegezhettünk.Szegény pici Alex is megszenvedte a hosszú utat a szülőcsatornában,de amikor visszahozták megfürdetve felöltöztetve már nem látszott rajta más,csak a megkönnyebbülés.Ami rajtam is.Ami a legmeglepőbb volt hogy mosolygott is amikor meghallotta Gábor hangját.Azt hittem ha vége lesz ennek az egésznek rámtör majd a sírógörcs,de annyira kimerültem hogy arra sem volt erőm.Ezután jött két óra pihenő az ágyon,ahol hasamon a gyerekkel még összevartak,amit már nem is nagyon éreztem.Beszélgettünk Gáborékkal,és csak arra tudtam gondolni,de jó hogy túl vagyunk rajta.Közben jöttek az sms-ek,gratulációk.Nagyon jól esett hogy annyi ember izgult értünk.A család,barátnők,kolleganők.Rengeteg üzenetet kaptunk.Később kaptam egy szobát,ahol lepihenhettem,és végre aludni is tudtam egy kicsit,miután Gáborék hazamentek.A babát pedig elvitték az újszülött osztályra.Másnap reggel még mindig nem fogtam fel hogy nekem valahol van egy gyerekem.Ha a szobatársam nem indul az újszülött szobába,nem tudom mikor mentem volna Alexért.Nagyon meg voltam ijedve,de én is mentem vele,és betoltam magamhoz a szobába.Onnantól kezdve viszont már nem is vittem vissza,csak ha megvizsgálták,vagy ha szükségem volt pár percre a tisztálkodáshoz.Másnap jöttek a látogatók,Ildi,Éva,Móni,de még a Zita is bejött valamelyik nap.Annak nagyon örültem.Aztán szerencsére a harmadik napon hazaengedtek,pedig úgy volt hogy csak kedden jöhetünk,mert pont a váltás időben szültem.Ilyenkor pedig az orvosok csak másnap reggel engedik el a babákat,anyákat.Mivel azonban nem találtak semmit a vizsgálat során,se sárgaság,se fogyás a baba részéről,így jöhetett értem Ildi,és hétfőn kettő körül már otthon is voltunk.Gáborék addigra teljesen berendezték a lakást a fogadásunkra, (persze amennyit meg tudtak csinálni a nagy felfordulás és dobozok közepette)kényelmesebbé tették számunkra a pihenést a nagy megpróbáltatások után.Testileg,fizikálisan teljesen lemerültem,de már a napokat egyre jobban bírom.Még most sem fogtam fel teljesen hogy ANYA lettem,pedig már egy hetes.Lassan tanulunk mindd a ketten,szokjuk egymást.Remélem nem leszek nagyon türelmetlen sem vele,sem mással.Még az este kicsit húzós,de már egyre könnyebb  az is.Bár könnyelmű kijelentés ez is,hiszen a depressziós része állítólag csak később szokott kialakulni.Remélem mire oda jutnék már mehetünk sétálgatni,így könnyebb lesz elviselni a dolgokat.Segítséget szerencsére nagyon sokat kapok,biztos ez is számítani fog.Itt van velem Gábor és az anyukája is.Sokat számít,hiszen egyedül szerintem már bekattantam volna.Anyu is jön majd január elején,így sokáig nem kell egyedül lennünk,ami azért is jó,mert könnyebben koncentrálhatok a babára hogy mihamarabb kiismerjem.Tegnap éreztem egy kicsit hogy sok.Éva elment vásárolni Gábor pedig dolgozott.Nem tudtam lerakni mert akkor felsírt.Nem tudtam pisilni,sem levegőzni kimenni,vagy akár enni egy falatot.Volt olyan pillanat hogy most kell erősnek lennem,különben világgá szaladok.És ez még csak az eleje,mi lesz később?Ha fogzik,vagy ha beteg lesz!Attól nagyon félek.Szerencsére amivel semmi gondunk az a tej.Úgy beindult még a kórházba hogy nem kell egyáltalán tápszert vennünk.Még sok is,úgy hogy örülök hogy nővéremtől elhoztuk a fejőt,mert be kell üzemelnem.

Szóval ez volt a mi babánk születése,aki remélhetőleg egészséges,szép,okos,erős gyerek lesz.